Nem véletlen, hogy az illetékes ITM – az Innovációs és Technológiai Minisztérium – a honlapján a közelmúltban közreadott egy minta jótállási jegyet az érintett vállalkozásoknak, segítségképp. A minta alkalmazása nem kötelező, de iránymutatásképp szolgál: felvonultatja az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó 151/2003. (IX.22.) Kormányrendelet által elvárt tartalmi elemeket, fogyasztói tájékoztatásokat, sőt, hasznossági szempontokat figyelembe véve még ajánlott elemeket is tartalmaz.
Ajánlott feltüntetni például a jótállási jegy sorszámát, vagy a szervizek, javítószolgálatok elérhetőségét, ha vannak ilyenek. Visszatérve pedig a kötelező tartalmi elemekre, a minta megfogalmazza a fogyasztóknak megadandó tájékoztatásokat is, így kitér az eladási árak függvényében „sávosan” alakuló 1-2-3 év jótállási határidőra, a jótállási jogokra, a három napon belüli meghibásodás, a 15 napon túli javíthatóság, a javíthatatlanság, a háromszori meghibásodás, vagy a helyszínen történő javítás esetköreire.
Bár a gyártói jótállások fennállásával semennyire nem számol a minta, tény, hogy segíthet a cégeknek, hogy az említett Kormányrendelet előírásait a hétköznapi életben alkalmazni tudják és a hatósági ellenőrzéseken a mostani statisztikáknál – melyek szerint 50% feletti a kifogásolási arány – jobb eredménnyel szerepeljenek. Sokan ugyanis semmilyen jótállási jegyet nem alkalmaznak, pedig évek óta fogyasztóvédelmi hatósági fókuszpont a minőségi kifogások intézési rendjének és a kötelező jótállás szabályainak, így a jótállási jegyek tartalmának az ellenőrzése, az online és a klasszikus bolti vásárláskor egyaránt. A közreadott minta jótállási jegy tehát támasza lehet a cégeknek, még akkor is, ha a hazai kötelező jótállás horizontján a fent említett jogszabályon kívül még további két hazai jogszabály is figyelmet érdemel.
Terméktől és vásárlói körtől függően a képet árnyalhatja például az építőipari vállalkozások többsége által is ismert másik jogszabály, nevezetesen a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI.5.) Kormányrendelet. Ennek alapján egyes termékek, mint például a fürdőkádak és zuhanytálcák, sőt a csapok, csaptelepek, stb. ezen Kormányrendelet 3. számú mellékletében történő felsorolásuk miatt 5 év kötelező jótállással „futnak” és kerülhetnek beépítésre, beszerelésre az újonnan épített lakásokba, miközben ugyanezen termékek a 151/2003-as Kormányrendelet mellékletében is szerepelnek, de legfeljebb három év kötelező jótállási határidővel.
A hivatkozott két jogszabály metszetébe eső ugyanazon termékre – tehát például egy csapra, kádra, stb. -, eltérő hosszúságú kötelező jótállási idő vonatkozhat, aszerint, hogy kinek értékesíti azt a vállalkozás – nevezetesen vállalkozás vagy fogyasztó részére -, és a kötelező jótállás időtartama attól is függ, hogy az adott terméket hova, nevezetesen új építésű vagy nem új építésű lakásba építik be.
Amennyiben pedig nem dologszolgáltatásról van szó, hanem olyan, a 249/2004. (VIII.27.) Kormányrendelet mellékletében felsorolt javító-karbantartó szolgáltatást – pl. lakás karbantartást, vagy személygépkocsik, órák, gyógyászai segédeszközök, hangszerek, telefonok, barkács-, és kerti szerszámok javítását – értékesíti a vállalkozás a fogyasztónak, amelynek az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja meghaladja a húszezer forintot, úgy a jótállási jegy tartalmának kialakítására ez a harmadikként hivatkozott Kormányrendelet lesz irányadó, és a kötelező jótállás határideje sem sávosan fog alakulni, hanem hat hónapban áll meg, akármilyen drága is volt a szolgáltatás.
Összességében mindenképp körültekintés javasolt: a kötelező jótállás előírásainak történő megfelelés első lépését nem az ITM által közreadott jótállási jegy mintának az automatikus átvétele, alkalmazása, hanem az adott vállalkozás adott termékei kapcsán alkalmazandó jogszabály megtalálása, beazonosítása jelenti.
A cikk szerzője: Dr. Nagy Andrea Magdolna
