A Kúria döntésének fényében a GVH Facebook Ireland Ltd. elleni 1,2 milliárd forint összegben meghozott bírsághatározatának jogalapja nem bizonyult szerencsés választásnak a Hivatal részéről. A Kúria döntése szerint a Facebook nyitóoldalán közreadott, „Ingyenes és az is marad” szlogen a fogyasztókat – az adott szolgáltatás ára, díja kapcsán – nem téveszthette meg. A Kúria döntésének elvi tartalma szerint a személyes adatoknak – és ez igen fontos, hogy nem bármilyen használatra, hanem – célzott hirdetésekre való használatra átadása a fogyasztó részéről nem tekinthető olyan ellenszolgáltatásnak, amely az Fttv. 6. cikke (1) bekezdés c) pontja alá tartozna. Márpedig a Hivatal erre a jogalapra építkezett és vesztett. A kettő szorosan összefügg és nem elválasztható körülmények a végkimenetel szempontjából.
Nézzük az elejétől: A GVH még 2016-ban indította meg versenyfelügyeleti eljárását a Facebook Ireland Ltd. ellen, majd a 2019. decemberi bírsághatározatában azt az álláspontot rögzítette, hogy az inyenesség üzenete a nyitóoldalon elfeledteti a fogyasztókkal a vállalt kötelezettségeiket. A Hivatal szerint, ha egy piaci szolgáltatásról azt mondja egy vállalkozás, hogy az ingyenesen elérhető, miközben díjat ugyan valóban nem kell fizetnie a fogyasztónak a szolgáltatás igénybevételéért, dea fogyasztó „figyelmén, idején túl fogyasztói aktivitásával, adataival és egyéb, akár ismerőseitől származó információkkal fizet”, akkor az árról – az Fttv. 6. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásában – megtévesztően kommunikál, mert az ilyen szolgáltatás szerinte nem tekinthető ingyenesnek.Tehát a GVH szerint a szlogen alkalmas lehetett arra, hogy a beregisztrálókat megvezesse, megtévessze őket a szolgáltatás ára, díja kapcsán, amibe nem csak a pénzt vagy költséget akarta beleérteni a Hivatal, hanem sokkal többet is. A bírsághatározat szóhasználata szerint a szlogen egyenesen elfeledtette a felhasználókkal az üzleti modell lényegét, miközben a célzott hirdetések tűrését, az adatkezeléshez történő hozzájárulást ellenszolgáltatásként értékelte az ár és díj fogalma körében és bírságolt.
Bár a napokban megjelent egyes szalagcímekben olyat is olvashattunk, hogy a Kúria „beárazta” a Facebook felhasználók adatait, értéküket nullának véve, azért az értő olvasás keretében kiemelést érdemel az ítéletből, miszerint a perben azt senki nem vitatta, hogy a személyes adatoknak értéke van. Ne feledjük, hogy a Kúria keze kötve volt a bírsághatározatban felhozott jogalaphoz, és konkrétan annak mentén viszont nem minősülhetett a kifogásolt szlogen megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak a testület jogértelmezésében. Nagyon fontos látni, hogy a GVH bírsághatározatában nem mulasztásos megtévesztést deklarált jogalapként, és nem is a generálklauzula szerinti szakmai gondosságot kérte számon a Hivatal, hanem az Fttv. 6. cikke (1) bekezdése c) pontjára hivatkozva mondta ki, hogy megtévesztő volt a szlogen a nyitóoldalon a szolgáltatás ára kapcsán. Mindezekkel viszont a Kúria nem értett egyet.
Az ügy komoly tanulsággal szolgál: a jogalkalmazók kiemelt figyelmére érdemes, hogy az Fttv. 6. cikke (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában, – ami egy összetett tényállást fed, és megvalósulásának konjunktív feltételei vannak – az áru, szolgáltatás „ára” vagy „díja” alatt a Kúria álláspontja szerint a pénzügyi ellenszolgáltatáson túl minden olyan, a fogyasztónak hátrányt okozó ellenszolgáltatást is érteni kell, amely hátrány az áru, szolgáltatás természetéből immanens módon nem következik, közvetlenül hat, és szignifikáns, tehát ügyleti döntés befolyásolására érdemben képes vagy alkalmas. Ugyanakkor az, hogy a fogyasztó az átadott adatai miatt célzott reklámokat kap, a Kúria szerint semmilyen kimutatható többlethátrányt nem jelent a nem célzott reklámokhoz képest. Amennyiben pedig ha nem kimutatható az a hátránytöbblet, ami általában a reklám és a célzott reklám fogyasztása között van, akkor a Kúria szerint nincs olyan tényező, ami a fogyasztót az ügyleti döntése meghozatalakor befolyásolhatja.
A Facebook amúgy, amikor a Fővárosi Törvényszéken megtámadta a GVH döntését, pontosan arra hivatkozott, hogy szerinte az Fttv. 6. cikke (1) bekezdése c) pontját – jogszabálymódosítás hiányában – megengedhetetlenül kiterjesztően értelmezte a Hivatal és sok egyéb érv mellett hivatkozott a Berlini Tartományi Bíróság 2018-ban meghozott ítéletére, amely a Facebook magatartását hasonló tényállás mellett – így az „Es ist und bleibt kostenlos” szlogen kapcsán – már értékelte. Méghozzá úgy, hogy a költségmentesség állítását nem minősítette a német fogyasztók megtévesztésének az irányadó német UWG törvény azon előírása mentén, amely pontosan megfeleltethető a magyar Fttv. ominózus rendelkezésének. A Törvényszék többnyire egyetértett a társaság érveivel és megsemmisítette a GVH bírsághatározatát, amivel a Hivatal nem békélt meg, így az ügyet végül a Kúria döntése zárta.
A Kúria álláspontja szerint pedig az ügy egyetlen jogilag értékelendő kérdést vet fel, és kizárólag a nyitóoldali tájékoztatások kapcsán, nevezetesen azt, hogy ingyenesnek tekinthető-e a Facebook szolgáltatása olyan körülmények között, hogy a fogyasztók – személyes adataik felhasználásának segítségével – nem egyszerű, hanem célzott hirdetéseket kapnak. Vagyis szó sincs arról, hogy mostantól szabad lenne a vásár az adatainkkal és minden megkötés nélkül nyugodtan ingyenesnek lehetne hirdetni az ún. zéró áras szolgáltatásokat. A Kúria döntése szerint a GVH által hivatkozott jogalapon az adott ügyben nem volt megtévesztő az ingyenesség állítása, mert az „ár és díj” fogalma a fogyasztó szemszögéből azt jelenti, hogy a szolgáltatás mentes a pénzügyi vagy egyéb ellenszolgáltatástól, azzal azonban, hogy az adatátadás, az adatkezeléshez történő hozzájárulás és a célzott reklámok felhasználói fiókban történő elviselésének tűrése és azok megtekintésére fordított idő viszont nem tekinthető olyan ellentételezésnek, amely az Fttv. 6. cikke (1) bekezdése c) pontja alá tartozna.
Vagyis nem kizárható, hogy a passzív, mulasztásos megtévesztést jelölő, az Fttv. 7. cikk (1) bekezdésének rendelkezése, vagy akár önmagában csak a szakmai gondosság kötelezettségét rögzítő Fttv. 3. cikk (2) bekezdésének jogalapkénti megjelölése a hasonló tényállások esetében akár alkalmas legyen az ingyenes jelző használatának jogsértőkénti minősítéséhez. Más online platformszolgáltatók hasonló állításai esetében sem biztos tehát, hogy kevésbé kockázatos az ingyenes jelző alkalmazhatósága, csupán az Fttv. hivatkozott rendelkezése hatókörében értékelhető elemeket pontosította a Kúria, és látni fogjuk azt is, talán már a közeljövőben, hogy milyen jogalapon, – egyszerűen fogalmazva milyen indokkal – minősíthető jogsértőnek például a Viber „ingyenes és biztonságos” szlogenje, ha egyáltalán. Mert azt is vizsgálja a GVH és előfordulhat, hogy olyan jogalapra hivatkozik majd, amivel még – ha eljutna később odáig az ügy – a Kúria is egyetértene.
A cikk szerzője: Dr. Nagy Andrea Magdolna
